Ha már úgy érzed, készen állsz egy új kapcsolatra, regisztráld magad valamelyik társkereső honlapon, és randizz! Az önbizalmad garantáltan visszatér!

Tanácsaink:

• Sokkal több üzenetet kapsz, ha fényképet is feltöltesz magadról. Gondold meg, hogy ér-e annyit számodra az egész, hogy felrakd a fotódat az internetre, és esetleg felismerjenek a kollégáid, ismerőseid. Persze, ha felismernek, az azt jelenti, hogy ők is úgy keresnek párt, ahogyan Te. Csináltass magadról néhány jó képet!
• Használj álnevet, és csak néhány levélváltás után add ki magad! A neten nagyon sok őrült, elmebeteg alak van, ugye nem akarod, hogy zaklassanak?
• Legalább 3 fotó kell ahhoz, hogy valaki külsejéről képet kaphass! Aki nem hajlandó, vagy nem tud képet küldeni magáról, az nagyon gyanús! Ne találkozz vele!
• Ne éld bele magad túlságosan egy levelezésbe. Ne feledd, hogy ilyenkor mindenki a jobbik arcát mutatja meg! Ha el akarod kerülni a csalódást, légy óvatos!
• Mielőtt találkoznál valakivel, érdemes telefonszámot cserélni (inkább mobilszámot adj meg mint otthonit, ha nem akarod, hogy éjjel is hívogasson valami őrült), hogy a találkozó időpontját szóban pontosíthassátok. Így hamar kiderül, hogy tudtok-e egyáltalán beszélgetni, de az is lehet, hogy a hangja irritál, vagy éppen zavaróan beszédhibás és nincs is értelme találkoznotok…
• Ha első alkalommal találkozol valakivel, érdemes még világosban megtenni, és lehetőleg forgalmas helyen maradjatok. Inkább egy kávéra üljetek be, mint hosszabb programra, így hamar lerázhatod, ha mégsem tetszik. Semmiképp se menj fel senkinek a lakására első alkalommal! Ez nem biztonságos, és aki ilyesmit kér tőled, attól sok jóra úgysem számíthatsz…

Oszd meg velünk tapasztalataidat!

„Volt olyan nap, amikor a barátnőmnek két internetes randija is volt: egy ebédszünetben, és egy munka után. Két év után megismert egy fantasztikus fiút, akivel azóta össze is házasodtak. Igaz, előtte több tucat félresikerült pasit akasztott le a netről, néhányan át is ejtették. A nagy számok törvénye alapján mégis sikerült neki. El kell viselnünk néhány hernyót, hogy megláthassuk a pillangót.”

 „A kedvenc esetem egy béna nyomtatószerelő volt, kopott framerban és ócska edzőcipőben. Olyan lúzer típus. Digitális fényképezőjén az első randin már a kocsijáról mutatott képeket. Istenem, miért nem értik a pasik, hogy fontosabb lenne az ápolt, igényes külső, mint az autó? Ha egyáltalán számít, hogy milyen a kocsijuk. Egy normális nőnek garantáltan mindegy, hogy drága vagy nem. Egy normális nőnek. Aztán amikor Mr. Fehér Jaguárnak eszébe sem jutott, hogy az első randin meghívjon, és kifizesse a borravalóval együtt 500 Ft-os teaszámlát, hanem aprópénzből kiszámolt 220 forintot úgy, hogy a borravalót még én fizettem, akkor volt az első és utolsó randink. Mert mi nők szeretjük, ha egy férfi nagyvonalú. Ha szeretjük őt, akkor úgysem használjuk ki, és nem hagyjuk, hogy ő fizessen. Nekünk is van fizetésünk, és meg tudjuk venni azt, amire vágyunk. Mi, normális nők.”

„Ma is volt egy netes randim. Ki tudja hányadik építész ez már, és mégsem tudnám kit keressek, ha a házamat kéne megterveztetnem…De így van ez az ügyvédekkel is. Annyi érdekes, fura emberrel találkoztam. Volt ipari alpinista, vállalkozó, könyvelő, programozó, vágó, környezetvédő, tanár, szerelő, pilóta, jogász… De jártam már állatorvossal, színházi kellékessel, ügyvéddel, reklámszövegíróval, és még sorolhatnám. A szüleim ugyanabban az utcában laktak, így ismerkedtek meg. 35 éve élnek együtt. Nekem még hány száz pasit kell megismernem, mire találok egy normálisat? Túl válogatósak vagyunk, nem?”

„Az első három internetes randim közül kettővel jártam is. Az egyikkel 2 hónapig ugyan, de a másikkal 1 teljes évig. Ez azt jelenti, hogy jól megszűrtem azokat, akikkel végül személyesen is találkoztam. Néhány hétig tartó komoly levelezés és pár telefonbeszélgetés előzte meg az első „blind date”-et. Mindkét esetben úgy álltam hozzá, hogy ha mást nem is, legalább egy jóbarátot szerzek magamnak. Így sokkal könnyebb volt túlesni az első találkozás görcsös - „vajon tetszem neki?” - félelmein.”