Egy Cosmo és egy Tequila Sunrise után Kerollal megállapítottuk, hogy a pasiknak igenis van oktatókazettájuk. Egészen biztos, hogy valamikor ivarérésük tájékán megkapnak egy videókazettát, ami megtanítja őket a sablonszövegekre, amiket szakításkor mondanak...

Merthogy mindegyik ugyanazt mondja: „Gondolkodnom kell, de egyedül”, „Nem veled van a baj”, „Szeretlek, de már nem úgy”, „Olyan szürkék lettek a hétköznapok”, „Már nem vagy olyan, mint régen”, „Meg kell találnom önmagam”, „Legyünk barátok!”. Így aztán mi csajok könnyen vigasztaljuk egymást, hiszen előre tudjuk, mit mond majd a másik pasija. Vajon mi az oka, hogy szinte mindenkivel ugyanez történik?

Amikor 16 évesek voltunk, elég volt, ha tetszett valaki, összejöttünk és „jártunk”. Azt mondják, a 20-as éveink elején kialakult kapcsolatok nem tartanak túl sokáig. A pasik 25-29 évesen beijednek, hogy nem lesz több nő az életükben és kimenekülnek az addigra már vészesen közeledő házasság-gyerek projektből. Ez nem mindig rossz, hiszen két 20 éves fiatal, még ki nem forrott egyéniség 5-10 év alatt rengeteget változik. És általában más-más úton halad az a két ember. Mire végleg összekötnék az életüket, ezek a különbségek a felszínre kerülnek, és ekkor jön a szakítás. Ez – bármilyen fájdalmas is – általában jobb így, mert van esélyünk egy érettebb kapcsolatra. Persze csak akkor, ha túl tudjuk tenni magunkat az előzőn. 

Teóriám szerint mivel 20-as éveikben még a pasik is hisznek az életfogytig tartó kapcsolatokban, úgy érzik, ha megkívántak egy másik nőt, akkor biztosan nem az addigra már amúgy is megunt barátnő a „nagy ő”. És különben is, ekkor még nem akarnak megcsalni senkit, ezért inkább szakítanak, az együtt eltöltött éveket abszolút semmibe véve. Így aztán tiszta lelkiismerettel adhatják át magukat az új viszonynak.

Azt mondják, hogy a harmincas éveinkben kötött házasságok már tartósabbak lesznek. Nem véletlen, hiszen akkor már éppen hozzánk illő társat keresünk, akinek az értékrendje is hasonló a miénkhez. Ezért is olyan baromi nehéz őt megtalálni. Alig akad férfi, aki több oldalas kritériumlistánknak megfelel. Azért reménykedjünk benne, hogy sikerül, és nem kell kényszerkapcsolatokba belemennünk. Több barátnőm is 50 év feletti férfi karjaiban kötött ki, és nem egy olyan esküvőről hallottam, ahol a menyasszony arra várt, hogy élete korábbi nagy szerelme szakítsa félbe a szertartást. Ennek persze nem kell így lennie, javaslatunk: inkább egyedül légy, mint olyasvalakivel, akit nem szeretsz!