Welcome to the real world! - így köszönti a Mátrixban Neo-t Morpheus, amikor az felébred tudattalan álomvilágából és ráébred a piszkosul fájdalmas való világra...

Eddig volt valami, amiben hittél. Boldog voltál és szerelmes. Aztán a pasid egyik nap közölte, hogy gondolkoznia kell, egyedül akar lenni egy ideig, amíg átgondolja a „dolgokat”, meg azt, hogy már nem biztos benne, hogy Te vagy a nagy ő.  Szerinte szürkék lettek a hétköznapok, és már nem annak a lánynak lát, akibe néhány éve beleszeretett. Persze tagadta, hogy lenne valaki más, de aztán később kiderült, hogy mégis van. Te sírtál, ő meg elment. És jött a fekete űr. Én így neveztem el a szakítást követő érzést, mely olyan, mintha a világűrben lebegve elszakadt volna az űrhajóval összekötő kábeled.  És te ott lebegsz a világűr nagy feketeségében, és érzed a fojtást a torkodban, mert rohadtul egyedül vagy, és tudod, hogy elszakadtál a világodtól, és fogalmad sincs, hogy mi vár rád. Aztán jön a hányinger…

Ne félj, nem csak Veled történt meg, és sokan túléltük. Ez a weboldal azért jött létre, hogy érezd: nem vagy egyedül. Nézz körül rovatainkban, és találd meg a megoldást! Mások tapasztalatai talán segítenek a feldolgozásban. Van még remény, nekünk elhiheted!